Szavaink ősi jelentése 1.
Egyik eredeti végzettségem szerint nyelvész vagyok. Annak idején a német és az angol szakon is tanulnunk kellett nyelvtörténetet, illetve kiegészítésként, alapként a magyar nyelv alapjait is.A két idegen nyelv története hidegen hagyott. Ezek voltak azok a tantárgyak, amelyekre nem is jártam be, csak a kötelező mennyiségben, és a vizsgára készülést sem vittem túlzásba.
A magyar nyelv már akkor is elvarázsolt, örömmel tanultam róla, de már akkor is jelen volt valamilyen megmagyarázhatatlan hiányérzet: ez így valahogy nem kerek!
Most, Varga András, Varga Csaba, dr. Lónay Gyula, Mellár Mihály és Kiss Dénes cikkeit, könyveit olvasva, végre kezd minden a helyére kerülni, nyelvészeti szempontból is. Amit “fenti” forrásokból, csatornákból már kapisgáltam, arra most magyarázatot is kapok. Azonban mivel nem mindenki annyira lelkes nyelvész, mint én vagyok, kevesekhez jutnak el a fenti írások. Ezen szeretnék azzal változtatni, hogy itt, a jegyzetekben, illetve a honlapomon, alkalmanként hozok nektek pár szót és azoknak eredeti, ősnyelvi, gyökrendszeri jelentését, magyarázatát, a fenti források alapján, néhol kiegészítve, megtoldva “fenti” vagy általam tapasztalt jelentéssel. Megkíméllek azonban benneteket a nyelvészeti körítéstől, hogy nektek is élvezhető legyen. :-)
Ez alkalommal az alap, a hon és az ember szavak jönnek, utóbbihoz csatlakoznak a nemes és a barbár szavaink.
ALAP:
a = földi, kezdeti, anyag
l = élő, élet, Hold, holdi/női minőségek
p = atya, Nap, napi/férfi minőségek
=> a földi élet atyja; a Hold és a Nap, vagyis a férfi és női minőségek földi/anyagi/kezdeti megnyilvánulása
HON:
h = lélek, belső megnyilvánulás
n = anya, nő, nől, föld(anya)
=> lélekanya, a lélek földje
EMBER:
A nember/némber szóból ered. Két részre oszlik:
nem/ném (m.n gyök) -> mén = Nap vagy napfény /állandó mozgása miatt -> “aki mén”, ld. ménország(mennyország) = a Nap országa vagy ménasszony(mennyasszony) = a Nap asszonya/
ber (b.r gyök) -> víz /eredetileg a folyton mozgó (folyó) fa képéből hangcserélődéssel/
=> (n)ember = (nap)fény (férfi minőség) és víz (női minőség) eszmei, eszményi, szellemi megnyilvánulása /az “e” hangzók értelme miatt/
“Aki többet kapott Isten leheletéből, az nemes [nem/mén = (nap)fény + (e)s /s = egyesülés/ => fényes, a fénnyel egy] volt, aki kevesebbet, mint az átlag, az barbár [kétszer a b.r gyök -> víz + mély hangzók = anyagi, földi => a fényt nékülöző, pusztán anyagi, vizes minőségű].” dr. Lónay Gyula
A magyar nyelv varázslata, mágiája nekem nagy örömöt okoz. Bízom benne, hogy nektek is át tudom ezt adni.
Szeretettel:
Forgó Ani
