Amikor félünk, aggódunk vagy dühösek vagyunk, a gondolataink újra meg újra visszatérnek a félelem, az aggódás vagy a düh érzésére. Ezzel megsokszorozzuk annak a negatív energiának a hatását. Mivel pedig a gondolataink erejével teremtünk, ezek viszonylag hamar valóra ia válnak, és akkor jön az "Ugye, én éreztem! Ugye, én megmondtam!" hozzáállás.

Mennyivel egyszerűbb lenne, ha a gondolatainkat pozitív mederbe terelnénk!

És akkor most joggal megkérdezhetitek, hogy "De akkor miért nem válik valóra az, amit szeretnék, hiszen arra is rengeteget gondolok?"

A válasz nagyob egyszerű: figyeld meg, hogy hogyan gondolod ezeket a gondolatokat! A jellemző megfogalmazások között biztosan megtalálod a következőket:

- Bárcsak...

- Úgy szeretném, ha...

- Majd ha ... lesz...

- Jó lenne, ha...

Feltételes mód és jövő idő...

Ezekkel a lenne - volna - akarom - szeretném állapotában maradsz.

Ráadásul - bár valóban sokat gondolsz erre is - nem gondolsz az álmaidra, vágyaidra annyiszor, mint ahányszor a félelmeid, aggodalmaid és mérged eszedbe jut. A negatív rezgéseknek sokkal nagyobb figyelmet és kitartást ajándékozol, mert beleesel a saját csapdádba, amíg nem kontrollálod, felügyeled a gondolataidat.

Figyeld meg egy pillanatra, hogyan beszélsz, gondolkodsz, amikor a félelem, aggódás és düh gondolatai aktívak! Ugye, észreveszed, hogy többnyire jelen vagy múlt időben vagy, és persze kijelentő módban. Vagyis a teremtéshez szükséges verziót használod...

Érted már, miért teremtesz meg magadnak sokkal hamarabb negatív körülményeket?

Akkor változtass!

Csodás napot! :-) <3