A Rider-Waite-Tarot-ról

 

A tarot lapjait nagyon jól lehet használni önismeretünk fejlesztésére, a jelen helyzet elemzésére, illetve bepillantást enged a kérdező jelen lelkiállapotának és gondolkodásmódjának megfelelő legvalószínűbb jövőbeli eseményekbe (többnyire rövidtávon, ritkábban hosszabb távon is).

Használhatjuk a tarot-t akkor is, ha az egészségi állapotra vagyunk kíváncsiak, vagy ha azt szeretnénk megtudni, hogy kapcsolataink, munkánk, anyagi helyzetünk milyen irányban alakul. Segíthet abban is, hogy a döntéseinket a lehető legjobban hozzuk meg, és hogy eldönthessük, mi a legcélszerűbb eljárás egy bizonyos esetben.

Bepillantást nyújthat abba, hogy mások hogyan látnak bennünket, és mi hogyan látjuk magunkat és a többieket.

 

A tarot nem szereti az eldöntendő kérdéseket. Nagyon ritka, hogy egy kérdésünkre létezik egyértelmű igen vagy nem válasz. Főleg annak tudatában, hogy nem mindegy, hogy hogyan tesszük fel a kérdést.

Példa: „Ha szakítok a partneremmel, lesz még új szerelem az életemben?”

Ez egy tipikusan rosszul feltett kérdés, főleg mert valójában két kérdésről van szó:

a) „Szakítsak-e a partneremmel?”

b) „Lesz-e még új szerelem az életemben?”

Az első kérdés esetében célszerűbb a Döntésjáték (LINK) vagy az Iránytű (LINK) kirakást választani inkább, és arra kérdezni, hogy melyik út a megfelelőbb, melyik döntéssel milyen irányba fordulhatnak legvalószínűbben az események.

A második kérdést pedig az első függvényében lehet feltenni úgy, hogy „Mit tehetek azért, hogy újra megjelenjen a szerelem az életemben?”

 

A kérdések megfogalmazásánál tehát fontos, hogy tudjuk, mit is akarunk valójában tudni. Ha nem tudjuk ezt egyértelműen megfogalmazni, akkor kérjünk segítséget a tarot-ban járatos személytől.

 

Ha megvan a kérdésünk, akkor ennek megfelelően válasszunk kirakási módot. Az előtte már megtisztított kártyacsomagot keverjük meg, terítsük szét legyező alakban (ekkor már ne gondoljunk a kérdésünkre), majd húzzuk ki a kirakási módnak megfelelő számú kártyát, helyezzük őket a megfelelő pozíciókba, és nézzük meg először a kártyák egyedi jelentését, majd fogalmazzunk meg egy összképet a kapott lapok alapján. Végezetül pedig számoljuk ki a kvintesszenciát.

 

Ezt a következőképpen tehetjük meg.

Adjuk össze a lapok számértékét. Az ászoknál 1-et, az udvari kártyák esetében (apródok, lovagok, királynők, királyok) 0-át, a többi lapnál pedig a saját számértékét (Bolond =  22, nem 0) adjuk össze. A Rider-Waite-Tarot-ban az Igazságszolgáltatás és az Erő lapjait felcserélték, tehát ne a rányomtatott értéket vegyük figyelembe, hanem az Igazságszolgáltatásnál 8-at, az Erőnél pedig 11-et.

Addig adjuk össze a számokat, amíg 0-22 közötti értéket kapunk. Ekkor a Nagy Arkánum kárytái még egy végső tanácsot adnak nekünk a kérdésünkre vonatkozóan.

Például, ha a lapok számértékének összege 379, akkor ennek számjegyeit összeadva 3+7+9 = 19. Ekkor megnézzük a 19-es lapot a Nagy Arkánumban, de tovább is összeadjuk 1+9 = 10, tehát megnézzük a 10-es lapot, majd ezt is tovább összeadva 1+0 = 1, megnézzük az 1-es lapot is.

 

 

A Tarot eredete

 

A Tarot kártyák származása homályba vész. Újrafelfedezésük a XVIII. században Antoine Court de Gébelin (1725-1784) nevéhez fűződik, aki "Monde Primitif" című átfogó művét (1775-1784) "az alexandriai könyvtár elveszett kincsének egyetlen megmaradt könyve"-ként mutatta be az olvasónak.

 

Azóta többen osztották feltevését, mely szerint Izrael népe a kapocs a régi Egyiptom és a nyugat között. Ezt a hipotézist alátámasztandó előszeretettel nyúlnak a 22 Nagy Arkánum és a héber ábécé 22 betűjének kabbalisztikus jelentése között felfedezhető azonosságokhoz. Különösen a nagy francia okkultista Alphonse-Louis Constant (1810-1875), vagy ismertebb (ál)nevén Eliphas Lévi (Zahed) állítja A mágia dogmája és rituáléja című fő művében (1856), hogy a Tarot az a könyv, melyet a héberek Henochnak, az egyiptomiak Hermes Trismegistosnak, a görögök pedig legendás városalapítójuknak, Kadmosnak tulajdonítanak. Megint mások indiai eredetűnek vélik a játékot, mivel a kártya lényegi jelképei indiai istenségek ismertetőjeleivel azonosak. Roger Tilley "Playing Cards" című munkájában (1973) arra az érdekes párhuzamra figyelmeztet, hogy a Kis Arkánum négy fő szimbóluma (Botok, Kardok, Érmék, Kelyhek) Adhanari főisten jelképe, kinek bal oldalát Shiva, jobb oldalát az isteni Shakti jeleníti meg.

 

A XIII. században viszont minden nyom elvész. Bár 1240-ben a Worcester-i Zsinat megemlíti a "király és királyné játéká"-t, de végül is nem derül ki, hogy kártyajátékról van-e szó. Először régi nevén "Naibi"-ként említik a kártyát 1299-ben a "Trattato del governo della familia di Pipozzo di Sandro" című munkában. A XIV. századból származó írásos emlékekből kiderül, hogy a kártyajátékot betiltották. Példa erre az 1369-es dekrétum, melyet V. Károly, Franciaország királya látott el kézjegyével. Továbbá ismeretes a londoni British Museum gyűjteményéből egy brefeldi (Svájc) szerzetestől, Johannes testvértől származó latin nyelvű feljegyzés, melyben így ír: "Egy bizonyos, kártyajátéknak nevezett játék az Úr 1377. évében vált nálunk ismertté. Ez a játék képek segítségével tökéletesen ábrázolja a világ mostani állapotát. De hogy mikor, hol és ki találta ki, az teljesen ismeretlen előttem." A továbbiakban egy 4 sorozatra felosztott, legalább 52 lapból álló kártyajátékot ír le.

 

Egy meggyőző elmélet szerint csak a 22 Nagy Arkánum eredete vezethető vissza régmúlt időkre, az 56 Kis Arkánum keletkezése a középkorra tehető. Ennek megfelelően a Kis Arkánum a középkori rend jelképe: Kardok = lovagok, Kelyhek = papság, Érmék = kereskedők, Botok = parasztság.

 

Eredetüknek megfelelően közkedveltek azok a feltételezések, melyek szerint a kártyát a keresztes lovagok (egyiptomi eredet) vagy a cigányok (indiai eredet) hozták magukkal Európába. Ezek a feltételezések aligha egyeztethetők össze a fenti adatokkal. A keresztes hadjáratok ideje túlságosan távolra nyúlik vissza, és magát az ezen szellemi értéket támogató templomos rendet IV. Fülöp már 1307. október 13-án feloszlatta. A cigányok viszont az 1400-as években bukkantak fel Európában, így csupán a kártyák terjesztőiként, de semmi esetre sem forrásaiként jöhetnek szóba.

 

Lényegtelen, hogy ezek a kártyák "mindössze" 500 évesek, vagy sokkal hosszabb múltra tekintenek vissza. Kétségtelen, hogy a szimbólumok és képek, amelyek elsősorban a 22 Nagy Arkánumon jelennek meg, a nyugati lélek archetípusai, melyek már az emberiség korai történetében elevenen éltek.

 

A kártyákat eleinte "Naibi" néven említették, ebből eredt később a "Naibis" és "Naipes" név. Ez a megnevezés állítólag Kasztiliából származik, a "Nabab" szóra vezethető vissza, ami szanszkrit nyelven alkirályt, helytartót és kormányzót jelent. Mai elnevezése a "Tarochino", "Tarocco" vagy Tarocchi" jelöléseknek felel meg, melyek már nagyon régen használatosak voltak Olaszországban, és melyeket egyesek a Po egyik mellékfolyójának nevére, a Tarora vezetnek vissza. Megint mások a játék titokzatos eredetére való utalást látnak a négy betű számos kombinációs lehetőségében. Így állította össze az amerikai okkultista Paul Foster Case (1884-1954) ebből a tetragrammatonból a következő mondatot: "ROTA TARO ORAT TORA ATOR", melynek jelentése: "A Tarot kereke Athor törvényét hirdeti." Megdöbbentő az a megfelelés, amely a Taro és a Tora, Mózes öt könyvének, a zsidók törvénykönyvének neve között fedezhető fel.

A játék felépítése

 

A korai kártyajátékok különböző számú lapokból álltak. A firenzei játékban 41 ütőkártya és 56 közönséges lap, a bolognaiban 62 lap volt. A mantuai Andrea Mantegnától származó legszebb csomag 50 kártyából állt. Voltak játékok, melyek 12, egyenként 12 lapos sorozatból álltak, de voltak egyenként 12 lapból álló, 8 sorozatot tartalmazó csomagok is. Csak 1600 körül ír az itáliai Garzoni olyan játékról, amely a mai Tarotnak megfelelően 22 Nagy Arkánumot és 56 Kis Arkánumot foglal magába. Ebben a formában nevezték velencei csomagnak vagy marseille-i Tarotnak.

 

A Nagy Arkánumnak a Bolondtól (0) a Világig (21) terjedő 22 kártyája olyan képeket jelenít meg, melyek mítoszokból és más hagyományokból meglepően ismerősnek tűnnek. A többi lap, az 56 Kis Arkánum négy sorozatra van felosztva, mint ahogy a mai kártyajátékokból ismerjük: Botok = treff, Kardok = pikk, Kelyhek = herc, Érmék = káró. Minden sorozat 14 lapból 10 számozott (Ász = 1-től 10-ig) és 4 udvari figurát ábrázoló kártyából (Király, Királynő, Lovag és Apród) áll.

 

A századforduló körül egyre nőtt az érdeklődés a Tarot kártyák iránt, sőt, Arthur Edward Waite (1857-1941) azokat nagymértékben tovább gazdagította. Waite, aki Amerikában született, de Angliában nevelkedett, az okkultizmus nagy ismerője volt. Tagja, később nagymestere lett a befolyásos, mágikus rendnek, az "Aranyló hajnal titkos rendjé"-nek, melyet 1888-ban alapított többek között Samuel McGregor Mathers, Dr. Wynn Westcott és Dr. William Woodman. A rendnek ismert tagja volt a költő William Butler Yeats és a híres mágus Aliester Crowley. Waite a szellemi atyja egy új tarot kártyának, amelyet egyik rendtársa, Pamela Coleman Smith rajzolt. A művész kézjegye "PCS" mind a 78 lapon szerepel. Míg az eddigi Tarot kártyákon csupán a Nagy Arkánumon, az udvari figurák lapjain és esetleg az Ászokon szerepelt illusztráció, a Waite által megálmodott csomagban a fennmaradó 36 lapon is láthatók az értelmezésüket inspiráló képek. Ezen gazdagítás eredményeként az ő Tarotja ma a legelterjedtebb, könyvem alapjául is szolgáló játék.

 

(Forrás: Hajo Banzhaf: TAROT kézikönyv)