Forgó Ani - Numerológia - Tarot - Energetika

Facebook oldalam

Az epekő lelki okai és gyógyítása

Az epe – a gyomorhoz hasonlóan – elsősorban az emésztésben játszik kulcsfontosságú szerepet. A sárgás-zöldes váladék tartalmazza az enzimeket, amelyek főként a zsírok lebontásában vesznek részt. Az epét a máj termeli, ezen keresztül távoznak a vízben nem oldódó anyagcsere-végtermékek is a májból.

 

Fontos, hogy az epe nagyon keserű. Az epés megjegyzés szófordulatunk is ezt igyekszik tükrözni.

 

Ahogy már megszokhattuk, itt is a lelki okokhoz kell visszatérni. Ahhoz, hogy fel tudjuk dolgozni azokat az információkat is, amelyeket legszívesebben elkerülnénk, szükség van a keserűség szította indulatra is. Egészségesen működő lélek felhasználja ezt az indulatot vagy arra, hogy megértse, feldolgozza az őt ért eseményeket, történéseket, vagy pedig arra, hogy kiadja magából a feszültséget.

 

Azt már tudjuk – hisz korábban volt már róla szó (ld. vesekő), hogy a kő akkor alakul ki, amikor valamit elnyomunk, elzárunk magunkba. Itt jön képbe a fent említett szófordulat: epés megjegyzés. Ebben az esetben pontosan ezeket a keserű megjegyzéseket nem engedjük ki magunkból, ezért azok a ki nem engedett düh következtében csak raktározódnak a szervezetünkben. Pontosabban a düh esetében elsősorban az epében.

 

Persze a másik véglet sem egészséges. Ha csak és kizárólag irigykedő, epés, dühös módon reagálunk eseményekre, helyzetekre, emberekre, akkor felfokozódik az epeműködés, és fellép az epetúltengés.

 

De térjünk vissza az epekőre. Adott tehát egy helyzet, és persze ehhez kapcsolódóan mindig egy vagy több ember is, aki dühöt vált ki a betegből. De mivel nem mondja ki, hogy mi a gondja, búja, bánata, szép lassan elkezd maga köré vonni egy falat, bezárja magát egy szűk helyre, és ráadásul még abban a hitben is ringatja magát, hogy ez a helyes hozzáállás.

 

A tünetek azonban pontosan azt jelzik neki, hogy erről szó sincs! Amíg nem hajlandó szembenézni a helyzettel vagy emberrel, aki a dühét okozta, és nem hajlandó feldolgozni, azaz megemészteni a történteket, majd az emésztés után el is engedni azokat, addig nem ad elég energiát az epe működéséhez, tehát nem tudnak azok az anyagok távozni a szervezetéből, amelyek a kő kialakulásához vezetnek.

 

Azért nem ad elég energiát, mert azt már elpazarolta. Hiszen újra meg újra felszította magában a dühöt, haragot, irigységet, de a világ minden kincséért sem hajlandó konfrontálódni azzal, aki vagy ami okozta. A düh felszítása és aztán annak féken tartása kiveszi belőle azt az energiát, amelyek az epének kellett volna adnia, hogy az egészségesen végezni tudja a dolgát, és kiszűrje a kártékony anyagokat. Persze ez előbb-utóbb az emésztésben és az anyagcserében résztvevő többi szervnek is gondokat fog okozni.

 

Fontos tudni azt is, hogy nagyobb arányban fordul elő az epekő kialakulása a nők esetében. Miért? Mert a nő alapvetően a passzív, elfogadó, gondoskodó, sőt beletörődő szerepet kapta. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden nő ilyen, vagy hogy pusztán ilyen tulajdonságokkal rendelkezik, de az ősi ellenpólusokat figyelembe véve, ezek a tulajdonságok inkább jellemzők rá, mint a férfiakra.

 

A nők tehát gyakrabban lenyelik a békát, vagy legalábbis azt gondolják, hogy le kell nyelniük. Bármelyik is, máris előállt a fenti helyzet, miszerint helyesnek véli, hogy elkerülje a konfrontációt.

 

A gyógyuláshoz vezető úton tehát a legfontosabb, hogy a beteg szembenézzen a dühvel és irigységgel, és ismerje fel, hogy mi okozza ezt benne. Vagyis ismerje fel az elé tartott görbe tükröt.

 

A következő lépés, hogy megértse, és főleg feldolgozza, megeméssze, hogy mi, miért és mit keltett benne, majd keressen egy olyan szelepet, ahol kiengedheti a dühöt. A legjobb persze a düh forrásával konfrontálódni, de vannak olyan esetek, amelyekben ez nem lehetséges. Ilyenkor megint beválik a jó öreg papír-ceruza kombináció. A lényeg, hogy kiadjuk, kiengedjük magunkból a dühöt.

 

A konfrontálódás során sem mindegy, hogy milyen módszert választunk. Kerülendő a dühödt ordítozás, mert a másik erre garantáltan nem úgy fog reagálni, hogy az megoldja a problémát. Egyetlen esetben mégis javaslom. Akkor, amikor magunkra haragszunk, vagy olyan személyre, akivel nem tudunk szembeállni, álljunk a tükör elé, és oda ordítsuk ki dühünket. Az esetek nagy részében – rosszabb esetben – megijedünk attól, hogy milyen rosszat hoz ki belőlünk, ha ordítozunk. Jobb esetben azonban, felismerjük a helyzet komikumát, és hatalmas kacagás lesz a vége. Az eredmény ugyanaz: csökken a feszültség.

 

Az öngyógyítás folyamatában használhatod az alábbi megerősítéseket is:

 

ÖRÖMMEL ELENGEDEM A MÚLTAT. A JELENT ÖRÖMMEL MEGÉLVE ÖRÖMTELI JÖVŐT ALAKÍTOK KI MAGAMNAK.

 

ÉLVEZEM AZ ÉDES ÉLETET, ÉS JÓMAGAM IS AZ ÉDES LÉTET VÁLASZTOM A KESERŰSÉG HELYETT.

 

AZ ÉLET ÁLTAL NYÚJTOTT TAPASZTALATOKAT KÖNNYEDÉN ÉS ÖRÖMMEL ÉLEM MEG ÉS DOLGOZOM FEL.

 

ÁTADOM MAGAMNAK A MEGBOCSÁTÁS AJÁNDÉKÁT, HOGY MINDKETTEN SZABADOK LEHESSÜNK.

 

 

EGÉSZségedre! Sok sikert az öngyógyításhoz! :-)