Forgó Ani - Numerológia - Tarot - Energetika

Facebook oldalam

A strúma lelki okai és gyógyítása

Meglepő dolgot fogok mondani: ez is visszavezethető önmagunk szeretetére!

 

Aki inkább Sheldon Cooper-re hajaz az Agymenők c. sorozatból, annak a kedvéért mondom: erősen szarkasztikus volt a fenti megállapítás. :)

 

Itt azonban nem abból ered a probléma, hogy nem szeretjük magunkat eléggé (bár végső soron az a bölcső…), hanem sokkal inkább abból, hogy túl sokat foglalkozunk a saját problémáinkkal, éspedig nem építő jelleggel, és aztán persze az is, hogy túl sokat foglalkozunk másokkal. De az is elképzelhető, hogy mi magunk, vagy valaki más ránk kényszerít valamit, amit „lenyelünk”, és az áldozat szerepébe helyezzük magunkat. Netán megalázkodunk vagy hagyjuk magunkat megalázni, vagy úgy érezzük, hogy mi mindig mindenből kimaradunk, nekünk soha nem jut semmi. (Figyeljük csak meg a negatív szavak halmozódását! Szándékosan mutatom ezt is…)

 

Gyűjtjük az indulatokat, mint méhecske a mézet. Halmozunk. De ellentétben az említett fullánkossal, fel már nem dolgozzuk. Csak dagonyázunk benne…

 

Gyűlik bennünk a harag, az indulat, az elfojtott és ezáltal fojtogató negatív érzelmek, a pajzsmirigy pedig „lemásolja” ezt, és a felhalmozott „információ” hatására megduzzad. Ezt nevezzük strúmának vagy golyvának, vagyis amikor a pajzsmirigy túlműködik.

 

Megint Pósa Ferenctől idézek, a Betegség mint pótcselekvés c. könyvéből:

 

„[…] A pajzsmirigy kicsiny tüszők sokaságából áll. Ezek sejtjei veszik fel a véráramból a jódot. […] Mire használjuk a jódot? Elsősorban fertőtlenítésre. Ezt a szerepet tölti be a pajzsmirigy életében is. A megfelelő védekezéshez szükség van egy olyan […] eszközre, mellyel a beérkező ingereket semlegesíteni lehet. Semlegesíteni kell, hogy a káros hatásokból, a félreértésekből, kudarcokból képes legyen a legtöbb jót különválasztani. […] Ennek hiányában könnyen elfárad, belefárad a folyamatos vizsgálódásba, elemzésbe. Olyan ingereket fog kidobni, melyre szüksége van, és megtartja a szükségteleneket.”

 

Ahhoz tehát, hogy egy strúmával küzdő ember – szándékosan nem mondok sem beteget, sem pácienst – le tudja ezt győzni, ki kell adnia a felhalmozott indulatokat magából. Ha kell kiordítani, ha kell elmondani, de mindenképpen kiadni. Mégpedig úgy, hogy közben nem hárítja másra a felelősséget!

 

Mivel a pajzsmirigy a torokcsakrához kapcsolódik, könnyen felfedezhető az összefüggés, hiszen a torokcsakra egyben a kommunikációs csakra is.

 

A fenti indulatkiadáson felül használhatóak az alábbi megerősítések is:

 

MEGENGEDEM A FELETTES ÉNEMNEK ÉS A LELKEMNEK, HOGY RAJTAM KERESZTÜL ŐK BESZÉLJENEK. VISSZAHÚZÓDOK, ÉS ÁTENGEDEM NEKIK A VEZETÉST. MINDEN KOMMUNIKÁCIÓM TÖKÉLETESEN RENDEZETT ÉS IRÁNYÍTOTT. MINDENKI, AKIVEL KAPCSOLATBA KERÜLÖK, HASZNÁT VESZI A SZAVAIMNAK.

 

ÉN MAGAM VAGYOK A HATALOM ÉS TEKINTÉLY AZ ÉLETEMBEN. SZABAD VAGYOK, ÖNMAGAM VAGYOK.

 

MAGAM MÖGÖTT HAGYOM A RÉGI KORLÁTOKAT, ÉS MEGENGEDEM MAGAMNAK, HOGY SZABADON ÉS KREATÍVAN FEJEZZEM KI MAGAM.

 

EGÉSZségedre! :-)