Forgó Ani - Numerológia - Tarot - Energetika

Facebook oldalam

Jutalom vagy megérdemlem?

A minap az egyik Identity játék során a következő mondatot sugalmazták:

 

 

AZ ÖRÖM ÉS A SZERETET MINDENKINEK ALANYI JOGON JÁR.

 

Fontos ez nagyon! Hiszen legtöbben az örömre úgy gondolunk, hogy először ezt meg azt meg kell tennünk, le kell tudnunk a kötelező kűrt, mint a jégtáncban, és csak utána jöhet az örömtánc. Mintegy jutalomként.

Ugyanezen az elven gondolkodunk akkor is, amikor valamire nagyon vágyunk, de azt mondjuk "Most nem lehet, most másra jobban kell a pénz."

 

Mindkét esetben ott marad bennünk a sóvárgás, és gyakran nagyon távol kerülünk attól, hogy megkapjuk, amire vágyunk. Mire aztán valóban "meg tudjuk magunknak engedni", már nem is okoz örömet.

Ha mégis megvesszük magunknak, vagy megtesszük magunkért, ami örömet okoz, akkor pedig nagyon gyakran lelkiismeret-furdalásunk van, és kompenzálni kezdünk.

 

Ilyenkor azonban mások elvárásainak felelünk meg, és gyakorlatilag saját magunkat korlátozzuk abban, hogy kiteljesedjünk, és a lehető legjobb önmagunk lehessünk.

 

Nézzük csak meg közelebbről!

 

Vágyok valamire, ami nekem örömet okozna. Olyan dologról van szó, ami nem a luxus kategóriába tartozik, hanem valóban arra szolgál, hogy nekem örömöm teljen benne.

Az egyszerűség kedvéért  vegyünk egy konkrét példát. 

 

Szeretnék egy ruhát, ami örömet jelentene számomra, mert nagyon jó érzés lenne benne lenni. Jól érezném magam a bőrömben, csinosnak, vonzónak érezném magam benne, és a kedvemet is javítaná.

De nem veszek, mert most másra kell a pénz. A napok múltával egyre inkább vágyom rá, de folyamatosan lebeszélem magam róla. Egyre fogy az energiám, mert "felesleges, értelmetlen" dologra pazarlom, és a kedvem is szegi a dolog.

 

Fordítsuk meg egy kicsit! 

Két példám is van, konkrét, megtörtént esetek.

 

Az első még két éve történt, akkor még alkalmazottként is dolgoztam. Ahogy az egyik bevásárló központban sétáltam, egy olyan üzlet mellett mentem el, amire mindig úgy gondoltam, hogy itt még a kirakatot sem nézem meg, mert nem az én pénztárcámnak való hely. Most mégis "véletlenül" odanéztem, amikor a bejárat mellett haladtam el, és a bolt hátuljában  megakadt a szemem egy nagyon hosszú ruhám. Mivel én 196 centi magas vagyok, ez nálam ritkaságszámba megy.

Jött a gondolat, be kellene menni, legalább megnézni. Ilyenekre már akkor is hallgattam. Be is mentem, láss csodát a ruha nekem pont a bokámig ért, és pont az én méretemben volt. Az árcédulát nem mertem megnézni...

Felpróbáltam! Szuperül állt, királynőnek éreztem magam benne. Levetettem, és megnéztem az árcédulát. Olyan összeg állt rajta, amit még életemben nem adtam ki ruhára egy összegben, pláne nem egyetlen ruhára.

Gondolatban megtanácskoztam a dolgot Mihály arkangyallal, ő pedig arra bíztatott, hogy bátran vegyem meg, ha valóban örömet okoz.

Mivel a tükörben olyannak láttam magam, mint még soha, és az egész testem „mosolygott” a ruhában, ehhez nem férhetett kétség. Innentől már tudtam, hogy ez a ruha jár nekem, megérdemlem. Nem jutalom, nem önzés, JÁR NEKEM. Megvettem, és egy pillanatig sem engedtem a lelkiismeret-furdalásnak, így tetőtől-talpig át tudott járni az öröm, és egész úton hazafelé mosolyogtam.

Mivel megengedtem magamnak az örömöt és szerettem magam eléggé ahhoz, hogy pozitívan tartottam az érzéseimet, „csoda” történt. Akkor legalábbis csodaszámba vettem még, azóta már szokásommá vált a dolog.

Az történt ugyanis, hogy az alatt a két megállónyi út alatt, ami a bevásárló központ és az otthonom közé esett, kaptam két telefonhívást. Az egyiket a munkahelyemről, a másikat a vállalkozásommal kapcsolatban. Pontosan annyit hozott nekem ez a két hívás, amennyit a ruháért kifizettem. Még haza sem értem, de már megtérült a ruha ára.

 

A másik eset a múlt héten történt. Mostanában a bevételem 10%-át félreteszem, magáncélra, olyan dolgokat engedek meg magamnak ebből, ami pontosan ebbe az öröm-kategóriába tartozik. Most ruhára volt szükségem.

Mivel a szokásosan „véletleneknek” nevezett szinkronisztikus eseményekre már nagyon ügyelek, már az feltűnt, hogy az általam gondosan került, csábító bevásárló utca környékére kellett mennem. Ha már ott voltam, gondoltam körülnézek. Figyelek ilyenkor a belső hangomra, és most is csak azokba az üzletekbe mentem be céltudatosan, amelyekre „felszólítást” kaptam.

Az elsőben két perc után találtam egy nekem megint csak bokáig érő ruhát, ráadásul kéket, ami ugye a női erő színe. Az ára pedig jóval a „limitemen” belül volt. Felpróbáltam, pont passzolt, ez volt az egyetlen az én méretemben. Kosárba be, fizettem és mentem.

Pár üzlettel arrébb megint behívott valami. Ez már jóval magasabb árkategóriás üzlet, de bementem. Először azt hittem, rosszul értelmeztem a belső hangomat, mert nem találtam semmit. Kifelé menet még visszafordított a belső hang, és pont mellettem, pont megint egyetlen darab, szintén kék, de teljesen más fazonú és stílusú ruha volt. Felpróbáltam, passzolt. Az ára húzós volt, de ekkor észrevettem rajta egy cetlit: 50%-kal leértékelve. Ezen az áron épp a limiten belül voltam még. Megköszöntem Mihályéknak, és fizettem. Még ajándékot is kaptam az eladótól.

 

Összegzésként tehát a következő a lényeg:

Ha megengeded magadnak az örömet, akkor nincs értelmetlen költés, és nincs szükség jutalmazásra. Az égiek is örülnek. Ha te szereted magad, akkor bevonzod magadnak azokat a dolgokat, amelyekre szükséged van.

 

És a legjobb dolog az egészben:

Mivel örömérzeted van, nő az energiaszinted. Mivel nő az energiaszinted, jóval nagyobb lelkesedéssel csinálsz meg más dolgokat. Profitálsz belőle te is, és a környezeted is. Hiszen mennyivel többet adsz, ha azt mosolyogva, örömmel adod.

Az örömszerzés tehát befektetés, amely nagyon sok pozitív dolgot és érzést hoz az életedbe.

 

A belső hangra hallgatás nem csak nekem megy jól. Az elején nekem sem ment, és sok dologban még mindig elég makacs vagyok ahhoz, hogy ne vegyek észre, ne halljak meg dolgokat. Mégis kitartó gyakorlással egyre precízebb útmutatást kaptok majd. Csak bízzatok magatokban és szeressétek, tiszteljétek magatokat. Ezt az égiek is díjazzák.

 

Azért két dolgot hozzáteszek. Az egyik, hogy kipróbáltam azt is, amikor „csak úgy” akartam venni valamilyen dolgot. Csak, hogy legyen. Az ilyen eseteket az égiek nem támogatják, tehát vagy nem passzolt rám a ruha, vagy nem találtam megfelelő tárgyat, vagy már nem volt akcióban, elfogyott, mire odaértem. A pont akkor, pont az, pont annyiért és pont jó effektus meg kell, hogy legyen. Ezek nem véletlenek…

A másik, hogy tisztában vagyok azzal, hogy jelenlegi állapotomban, egyedülállóként sokkal könnyebben megengedhetek magamnak ilyeneket, mint amikor egy családi kasszába folyik a pénz. Mégis azt javaslom, hogy tegyetek félre magatoknak (és a családban minden egyes főnek) egy bizonyos összeget az ilyen örömforrásokra. Ti tudjátok, hogy mekkora lehet a limit. A másik javaslatom pedig az, hogy próbáljátok meg először kis dolgokkal, hogy bevonzzátok a pénzt arra, amire szükségetek van, és egyre emeljétek a határt. Rá fogtok jönni, hogy segíteni fognak benneteket, csak merni kell a komfortzónátokon, a megszokáson és az elvárásokon kívül gondolkodni és kockáztatni.

 

A pénz energiaforma, áramoltatni kell. Amikor kiadod, köszönd meg, hogy van miből költened („Köszönöm, hogy van elég pénzem kifizetni ezt az árut/befizetni ezt a számlát! Áldott legyen, aki adja, áldott legyen, aki kapja!”) Ha pedig bevételre van szükséged, először adnod kell. Minden, amit tiszta szívvel adsz, sokszorosan térül meg neked. Adakozz! A kevésből keveset. Hajléktalanoknak például (Köszönd meg, hogy ebben az életben ő vállalta ezt a sorsot az egyensúly miatt!). Ne érdekeljen, hogy mire költi, az már az ő dolga. A te szándékod a lényeg. Szívből jöjjön, a segítés szándékával. Vissza fogod kapni!

 

Azt, hogy a szeretetet is megérdemeljük mindannyian, nem fejtem ki hosszan. Elég legyen annyi, hogy MINDENKI, kivétel nélkül, megérdemli, hogy szeressék. Téged is akkor szeretnek, ha te is szereted magad, és mindenkiben észreveszed az isteni lelket, és annak szeretetet küldesz. Minél több szeretetet adsz, annál többet kapsz.

A szeretettel ne zsarolj, ne manipulálj! Ha szeretsz, feltétel nélkül tedd! Felejtsd el azokat a mondatokat, hogy „szeretlek, ha ezt meg ezt megteszed” vagy „ha ezt nem teszed meg, nem is szeretsz”.

 

AZ ÖRÖM ÉS A SZERETET MINDENKINEK ALANYI JOGON JÁR!!!

 

Áldás,

Ani

 

 

 

Jutalom vagy megérdemlem?

A minap az egyik Identity játék során a következő mondatot sugalmazták:

 

 

AZ ÖRÖM ÉS A SZERETET MINDENKINEK ALANYI JOGON JÁR.

 

Fontos ez nagyon! Hiszen legtöbben az örömre úgy gondolunk, hogy először ezt meg azt meg kell tennünk, le kell tudnunk a kötelező kűrt, mint a jégtáncban, és csak utána jöhet az örömtánc. Mintegy jutalomként.

Ugyanezen az elven gondolkodunk akkor is, amikor valamire nagyon vágyunk, de azt mondjuk "Most nem lehet, most másra jobban kell a pénz."

 

Mindkét esetben ott marad bennünk a sóvárgás, és gyakran nagyon távol kerülünk attól, hogy megkapjuk, amire vágyunk. Mire aztán valóban "meg tudjuk magunknak engedni", már nem is okoz örömet.

Ha mégis megvesszük magunknak, vagy megtesszük magunkért, ami örömet okoz, akkor pedig nagyon gyakran lelkiismeret-furdalásunk van, és kompenzálni kezdünk.

 

Ilyenkor azonban mások elvárásainak felelünk meg, és gyakorlatilag saját magunkat korlátozzuk abban, hogy kiteljesedjünk, és a lehető legjobb önmagunk lehessünk.

 

Nézzük csak meg közelebbről!

 

Vágyok valamire, ami nekem örömet okozna. Olyan dologról van szó, ami nem a luxus kategóriába tartozik, hanem valóban arra szolgál, hogy nekem örömöm teljen benne.

Az egyszerűség kedvéért  vegyünk egy konkrét példát. 

 

Szeretnék egy ruhát, ami örömet jelentene számomra, mert nagyon jó érzés lenne benne lenni. Jól érezném magam a bőrömben, csinosnak, vonzónak érezném magam benne, és a kedvemet is javítaná.

De nem veszek, mert most másra kell a pénz. A napok múltával egyre inkább vágyom rá, de folyamatosan lebeszélem magam róla. Egyre fogy az energiám, mert "felesleges, értelmetlen" dologra pazarlom, és a kedvem is szegi a dolog.

 

Fordítsuk meg egy kicsit! 

Két példám is van, konkrét, megtörtént esetek.

 

Az első még két éve történt, akkor még alkalmazottként is dolgoztam. Ahogy az egyik bevásárló központban sétáltam, egy olyan üzlet mellett mentem el, amire mindig úgy gondoltam, hogy itt még a kirakatot sem nézem meg, mert nem az én pénztárcámnak való hely. Most mégis "véletlenül" odanéztem, amikor a bejárat mellett haladtam el, és a bolt hátuljában  megakadt a szemem egy nagyon hosszú ruhám. Mivel én 196 centi magas vagyok, ez nálam ritkaságszámba megy.

Jött a gondolat, be kellene menni, legalább megnézni. Ilyenekre már akkor is hallgattam. Be is mentem, láss csodát a ruha nekem pont a bokámig ért, és pont az én méretemben volt. Az árcédulát nem mertem megnézni...

Felpróbáltam! Szuperül állt, királynőnek éreztem magam benne. Levetettem, és megnéztem az árcédulát. Olyan összeg állt rajta, amit még életemben nem adtam ki ruhára egy összegben, pláne nem egyetlen ruhára.

Gondolatban megtanácskoztam a dolgot Mihály arkangyallal, ő pedig arra bíztatott, hogy bátran vegyem meg, ha valóban örömet okoz.

Mivel a tükörben olyannak láttam magam, mint még soha, és az egész testem „mosolygott” a ruhában, ehhez nem férhetett kétség. Innentől már tudtam, hogy ez a ruha jár nekem, megérdemlem. Nem jutalom, nem önzés, JÁR NEKEM. Megvettem, és egy pillanatig sem engedtem a lelkiismeret-furdalásnak, így tetőtől-talpig át tudott járni az öröm, és egész úton hazafelé mosolyogtam.

Mivel megengedtem magamnak az örömöt és szerettem magam eléggé ahhoz, hogy pozitívan tartottam az érzéseimet, „csoda” történt. Akkor legalábbis csodaszámba vettem még, azóta már szokásommá vált a dolog.

Az történt ugyanis, hogy az alatt a két megállónyi út alatt, ami a bevásárló központ és az otthonom közé esett, kaptam két telefonhívást. Az egyiket a munkahelyemről, a másikat a vállalkozásommal kapcsolatban. Pontosan annyit hozott nekem ez a két hívás, amennyit a ruháért kifizettem. Még haza sem értem, de már megtérült a ruha ára.

 

A másik eset a múlt héten történt. Mostanában a bevételem 10%-át félreteszem, magáncélra, olyan dolgokat engedek meg magamnak ebből, ami pontosan ebbe az öröm-kategóriába tartozik. Most ruhára volt szükségem.

Mivel a szokásosan „véletleneknek” nevezett szinkronisztikus eseményekre már nagyon ügyelek, már az feltűnt, hogy az általam gondosan került, csábító bevásárló utca környékére kellett mennem. Ha már ott voltam, gondoltam körülnézek. Figyelek ilyenkor a belső hangomra, és most is csak azokba az üzletekbe mentem be céltudatosan, amelyekre „felszólítást” kaptam.

Az elsőben két perc után találtam egy nekem megint csak bokáig érő ruhát, ráadásul kéket, ami ugye a női erő színe. Az ára pedig jóval a „limitemen” belül volt. Felpróbáltam, pont passzolt, ez volt az egyetlen az én méretemben. Kosárba be, fizettem és mentem.

Pár üzlettel arrébb megint behívott valami. Ez már jóval magasabb árkategóriás üzlet, de bementem. Először azt hittem, rosszul értelmeztem a belső hangomat, mert nem találtam semmit. Kifelé menet még visszafordított a belső hang, és pont mellettem, pont megint egyetlen darab, szintén kék, de teljesen más fazonú és stílusú ruha volt. Felpróbáltam, passzolt. Az ára húzós volt, de ekkor észrevettem rajta egy cetlit: 50%-kal leértékelve. Ezen az áron épp a limiten belül voltam még. Megköszöntem Mihályéknak, és fizettem. Még ajándékot is kaptam az eladótól.

 

Összegzésként tehát a következő a lényeg:

Ha megengeded magadnak az örömet, akkor nincs értelmetlen költés, és nincs szükség jutalmazásra. Az égiek is örülnek. Ha te szereted magad, akkor bevonzod magadnak azokat a dolgokat, amelyekre szükséged van.

 

És a legjobb dolog az egészben:

Mivel örömérzeted van, nő az energiaszinted. Mivel nő az energiaszinted, jóval nagyobb lelkesedéssel csinálsz meg más dolgokat. Profitálsz belőle te is, és a környezeted is. Hiszen mennyivel többet adsz, ha azt mosolyogva, örömmel adod.

Az örömszerzés tehát befektetés, amely nagyon sok pozitív dolgot és érzést hoz az életedbe.

 

A belső hangra hallgatás nem csak nekem megy jól. Az elején nekem sem ment, és sok dologban még mindig elég makacs vagyok ahhoz, hogy ne vegyek észre, ne halljak meg dolgokat. Mégis kitartó gyakorlással egyre precízebb útmutatást kaptok majd. Csak bízzatok magatokban és szeressétek, tiszteljétek magatokat. Ezt az égiek is díjazzák.

 

Azért két dolgot hozzáteszek. Az egyik, hogy kipróbáltam azt is, amikor „csak úgy” akartam venni valamilyen dolgot. Csak, hogy legyen. Az ilyen eseteket az égiek nem támogatják, tehát vagy nem passzolt rám a ruha, vagy nem találtam megfelelő tárgyat, vagy már nem volt akcióban, elfogyott, mire odaértem. A pont akkor, pont az, pont annyiért és pont jó effektus meg kell, hogy legyen. Ezek nem véletlenek…

A másik, hogy tisztában vagyok azzal, hogy jelenlegi állapotomban, egyedülállóként sokkal könnyebben megengedhetek magamnak ilyeneket, mint amikor egy családi kasszába folyik a pénz. Mégis azt javaslom, hogy tegyetek félre magatoknak (és a családban minden egyes főnek) egy bizonyos összeget az ilyen örömforrásokra. Ti tudjátok, hogy mekkora lehet a limit. A másik javaslatom pedig az, hogy próbáljátok meg először kis dolgokkal, hogy bevonzzátok a pénzt arra, amire szükségetek van, és egyre emeljétek a határt. Rá fogtok jönni, hogy segíteni fognak benneteket, csak merni kell a komfortzónátokon, a megszokáson és az elvárásokon kívül gondolkodni és kockáztatni.

 

A pénz energiaforma, áramoltatni kell. Amikor kiadod, köszönd meg, hogy van miből költened („Köszönöm, hogy van elég pénzem kifizetni ezt az árut/befizetni ezt a számlát! Áldott legyen, aki adja, áldott legyen, aki kapja!”) Ha pedig bevételre van szükséged, először adnod kell. Minden, amit tiszta szívvel adsz, sokszorosan térül meg neked. Adakozz! A kevésből keveset. Hajléktalanoknak például (Köszönd meg, hogy ebben az életben ő vállalta ezt a sorsot az egyensúly miatt!). Ne érdekeljen, hogy mire költi, az már az ő dolga. A te szándékod a lényeg. Szívből jöjjön, a segítés szándékával. Vissza fogod kapni!

 

Azt, hogy a szeretetet is megérdemeljük mindannyian, nem fejtem ki hosszan. Elég legyen annyi, hogy MINDENKI, kivétel nélkül, megérdemli, hogy szeressék. Téged is akkor szeretnek, ha te is szereted magad, és mindenkiben észreveszed az isteni lelket, és annak szeretetet küldesz. Minél több szeretetet adsz, annál többet kapsz.

A szeretettel ne zsarolj, ne manipulálj! Ha szeretsz, feltétel nélkül tedd! Felejtsd el azokat a mondatokat, hogy „szeretlek, ha ezt meg ezt megteszed” vagy „ha ezt nem teszed meg, nem is szeretsz”.

 

AZ ÖRÖM ÉS A SZERETET MINDENKINEK ALANYI JOGON JÁR!!!

 

Áldás,

Ani

 

 

 

Jutalom vagy megérdemlem?

A minap az egyik Identity játék során a következő mondatot sugalmazták:

 

 

AZ ÖRÖM ÉS A SZERETET MINDENKINEK ALANYI JOGON JÁR.

 

Fontos ez nagyon! Hiszen legtöbben az örömre úgy gondolunk, hogy először ezt meg azt meg kell tennünk, le kell tudnunk a kötelező kűrt, mint a jégtáncban, és csak utána jöhet az örömtánc. Mintegy jutalomként.

Ugyanezen az elven gondolkodunk akkor is, amikor valamire nagyon vágyunk, de azt mondjuk "Most nem lehet, most másra jobban kell a pénz."

 

Mindkét esetben ott marad bennünk a sóvárgás, és gyakran nagyon távol kerülünk attól, hogy megkapjuk, amire vágyunk. Mire aztán valóban "meg tudjuk magunknak engedni", már nem is okoz örömet.

Ha mégis megvesszük magunknak, vagy megtesszük magunkért, ami örömet okoz, akkor pedig nagyon gyakran lelkiismeret-furdalásunk van, és kompenzálni kezdünk.

 

Ilyenkor azonban mások elvárásainak felelünk meg, és gyakorlatilag saját magunkat korlátozzuk abban, hogy kiteljesedjünk, és a lehető legjobb önmagunk lehessünk.

 

Nézzük csak meg közelebbről!

 

Vágyok valamire, ami nekem örömet okozna. Olyan dologról van szó, ami nem a luxus kategóriába tartozik, hanem valóban arra szolgál, hogy nekem örömöm teljen benne.

Az egyszerűség kedvéért  vegyünk egy konkrét példát. 

 

Szeretnék egy ruhát, ami örömet jelentene számomra, mert nagyon jó érzés lenne benne lenni. Jól érezném magam a bőrömben, csinosnak, vonzónak érezném magam benne, és a kedvemet is javítaná.

De nem veszek, mert most másra kell a pénz. A napok múltával egyre inkább vágyom rá, de folyamatosan lebeszélem magam róla. Egyre fogy az energiám, mert "felesleges, értelmetlen" dologra pazarlom, és a kedvem is szegi a dolog.

 

Fordítsuk meg egy kicsit! 

Két példám is van, konkrét, megtörtént esetek.

 

Az első még két éve történt, akkor még alkalmazottként is dolgoztam. Ahogy az egyik bevásárló központban sétáltam, egy olyan üzlet mellett mentem el, amire mindig úgy gondoltam, hogy itt még a kirakatot sem nézem meg, mert nem az én pénztárcámnak való hely. Most mégis "véletlenül" odanéztem, amikor a bejárat mellett haladtam el, és a bolt hátuljában  megakadt a szemem egy nagyon hosszú ruhám. Mivel én 196 centi magas vagyok, ez nálam ritkaságszámba megy.

Jött a gondolat, be kellene menni, legalább megnézni. Ilyenekre már akkor is hallgattam. Be is mentem, láss csodát a ruha nekem pont a bokámig ért, és pont az én méretemben volt. Az árcédulát nem mertem megnézni...

Felpróbáltam! Szuperül állt, királynőnek éreztem magam benne. Levetettem, és megnéztem az árcédulát. Olyan összeg állt rajta, amit még életemben nem adtam ki ruhára egy összegben, pláne nem egyetlen ruhára.

Gondolatban megtanácskoztam a dolgot Mihály arkangyallal, ő pedig arra bíztatott, hogy bátran vegyem meg, ha valóban örömet okoz.

Mivel a tükörben olyannak láttam magam, mint még soha, és az egész testem „mosolygott” a ruhában, ehhez nem férhetett kétség. Innentől már tudtam, hogy ez a ruha jár nekem, megérdemlem. Nem jutalom, nem önzés, JÁR NEKEM. Megvettem, és egy pillanatig sem engedtem a lelkiismeret-furdalásnak, így tetőtől-talpig át tudott járni az öröm, és egész úton hazafelé mosolyogtam.

Mivel megengedtem magamnak az örömöt és szerettem magam eléggé ahhoz, hogy pozitívan tartottam az érzéseimet, „csoda” történt. Akkor legalábbis csodaszámba vettem még, azóta már szokásommá vált a dolog.

Az történt ugyanis, hogy az alatt a két megállónyi út alatt, ami a bevásárló központ és az otthonom közé esett, kaptam két telefonhívást. Az egyiket a munkahelyemről, a másikat a vállalkozásommal kapcsolatban. Pontosan annyit hozott nekem ez a két hívás, amennyit a ruháért kifizettem. Még haza sem értem, de már megtérült a ruha ára.

 

A másik eset a múlt héten történt. Mostanában a bevételem 10%-át félreteszem, magáncélra, olyan dolgokat engedek meg magamnak ebből, ami pontosan ebbe az öröm-kategóriába tartozik. Most ruhára volt szükségem.

Mivel a szokásosan „véletleneknek” nevezett szinkronisztikus eseményekre már nagyon ügyelek, már az feltűnt, hogy az általam gondosan került, csábító bevásárló utca környékére kellett mennem. Ha már ott voltam, gondoltam körülnézek. Figyelek ilyenkor a belső hangomra, és most is csak azokba az üzletekbe mentem be céltudatosan, amelyekre „felszólítást” kaptam.

Az elsőben két perc után találtam egy nekem megint csak bokáig érő ruhát, ráadásul kéket, ami ugye a női erő színe. Az ára pedig jóval a „limitemen” belül volt. Felpróbáltam, pont passzolt, ez volt az egyetlen az én méretemben. Kosárba be, fizettem és mentem.

Pár üzlettel arrébb megint behívott valami. Ez már jóval magasabb árkategóriás üzlet, de bementem. Először azt hittem, rosszul értelmeztem a belső hangomat, mert nem találtam semmit. Kifelé menet még visszafordított a belső hang, és pont mellettem, pont megint egyetlen darab, szintén kék, de teljesen más fazonú és stílusú ruha volt. Felpróbáltam, passzolt. Az ára húzós volt, de ekkor észrevettem rajta egy cetlit: 50%-kal leértékelve. Ezen az áron épp a limiten belül voltam még. Megköszöntem Mihályéknak, és fizettem. Még ajándékot is kaptam az eladótól.

 

Összegzésként tehát a következő a lényeg:

Ha megengeded magadnak az örömet, akkor nincs értelmetlen költés, és nincs szükség jutalmazásra. Az égiek is örülnek. Ha te szereted magad, akkor bevonzod magadnak azokat a dolgokat, amelyekre szükséged van.

 

És a legjobb dolog az egészben:

Mivel örömérzeted van, nő az energiaszinted. Mivel nő az energiaszinted, jóval nagyobb lelkesedéssel csinálsz meg más dolgokat. Profitálsz belőle te is, és a környezeted is. Hiszen mennyivel többet adsz, ha azt mosolyogva, örömmel adod.

Az örömszerzés tehát befektetés, amely nagyon sok pozitív dolgot és érzést hoz az életedbe.

 

A belső hangra hallgatás nem csak nekem megy jól. Az elején nekem sem ment, és sok dologban még mindig elég makacs vagyok ahhoz, hogy ne vegyek észre, ne halljak meg dolgokat. Mégis kitartó gyakorlással egyre precízebb útmutatást kaptok majd. Csak bízzatok magatokban és szeressétek, tiszteljétek magatokat. Ezt az égiek is díjazzák.

 

Azért két dolgot hozzáteszek. Az egyik, hogy kipróbáltam azt is, amikor „csak úgy” akartam venni valamilyen dolgot. Csak, hogy legyen. Az ilyen eseteket az égiek nem támogatják, tehát vagy nem passzolt rám a ruha, vagy nem találtam megfelelő tárgyat, vagy már nem volt akcióban, elfogyott, mire odaértem. A pont akkor, pont az, pont annyiért és pont jó effektus meg kell, hogy legyen. Ezek nem véletlenek…

A másik, hogy tisztában vagyok azzal, hogy jelenlegi állapotomban, egyedülállóként sokkal könnyebben megengedhetek magamnak ilyeneket, mint amikor egy családi kasszába folyik a pénz. Mégis azt javaslom, hogy tegyetek félre magatoknak (és a családban minden egyes főnek) egy bizonyos összeget az ilyen örömforrásokra. Ti tudjátok, hogy mekkora lehet a limit. A másik javaslatom pedig az, hogy próbáljátok meg először kis dolgokkal, hogy bevonzzátok a pénzt arra, amire szükségetek van, és egyre emeljétek a határt. Rá fogtok jönni, hogy segíteni fognak benneteket, csak merni kell a komfortzónátokon, a megszokáson és az elvárásokon kívül gondolkodni és kockáztatni.

 

A pénz energiaforma, áramoltatni kell. Amikor kiadod, köszönd meg, hogy van miből költened („Köszönöm, hogy van elég pénzem kifizetni ezt az árut/befizetni ezt a számlát! Áldott legyen, aki adja, áldott legyen, aki kapja!”) Ha pedig bevételre van szükséged, először adnod kell. Minden, amit tiszta szívvel adsz, sokszorosan térül meg neked. Adakozz! A kevésből keveset. Hajléktalanoknak például (Köszönd meg, hogy ebben az életben ő vállalta ezt a sorsot az egyensúly miatt!). Ne érdekeljen, hogy mire költi, az már az ő dolga. A te szándékod a lényeg. Szívből jöjjön, a segítés szándékával. Vissza fogod kapni!

 

Azt, hogy a szeretetet is megérdemeljük mindannyian, nem fejtem ki hosszan. Elég legyen annyi, hogy MINDENKI, kivétel nélkül, megérdemli, hogy szeressék. Téged is akkor szeretnek, ha te is szereted magad, és mindenkiben észreveszed az isteni lelket, és annak szeretetet küldesz. Minél több szeretetet adsz, annál többet kapsz.

A szeretettel ne zsarolj, ne manipulálj! Ha szeretsz, feltétel nélkül tedd! Felejtsd el azokat a mondatokat, hogy „szeretlek, ha ezt meg ezt megteszed” vagy „ha ezt nem teszed meg, nem is szeretsz”.

 

AZ ÖRÖM ÉS A SZERETET MINDENKINEK ALANYI JOGON JÁR!!!

 

Áldás,

Ani

 

 

 

Angyali útmutatás - 2018. április 23.-29.

Csizmadia István

Számomra ő a Fény festője, sok más tehetsége mellett. Egy alkalommal megmutattam neki az angyalok világát, mire kibukott belőle: „De hát én ezeket festem!”

Fogadjátok szeretettel fénydús, elgondolkodtató, gyönyörködető képeit! És muszáj belőle otthonra is venni! Nekem már van három! :-)

 

Album photo 1 Album photo 2 Album photo 3 Album photo 4 Album photo 5 Album photo 6

Zsíros Levente

Fantáziadús, gyönyörűen kivitelezett, rendkívül eredeti faldekorációk egy kedves barátom ügyes kezei alól. Ismerkedjetek vele, fogadjátok szeretettel a munkáit, és halmozzátok el megbízásokkal! :-)

 

Album photo 1 Album photo 2 Album photo 3 Album photo 4

Napi tarot - 2018. április 23.-29.